A szilikon szitanyomást széles körben használják a kesztyűgyártásban a tapadás és a tartósság érdekében. A leválás-ahol azonban a szilikonréteg elválik az aljzattól vagy a rétegek között,- továbbra is gyakori és költséges probléma.
Ez a probléma ritkán ered egyetlen okból. Ehelyett jellemzően az anyag nem megfelelő összetétele, a tinta elégtelen behatolása vagy a nem megfelelő kötési körülmények az eredménye. Ezen tényezők megértése kulcsfontosságú a stabil tapadás eléréséhez.
Mi okozza a szilikon tinta leválását?
1. Aljzatkompatibilitás
Sok kesztyűanyag, például a poliészter és a nejlon alacsony felületi energiával rendelkezik, ami megnehezíti a szilikon hatékony tapadását. A felületi szennyeződések, például az olajok vagy a víztaszító felületek{1}} tovább csökkentik a tapadást.
2. Szilikon anyag és keverés
A nem-speciális szilikon vagy a nem megfelelő keverési arányok tökéletlen térhálósodáshoz vezethetnek, ami csökkenti a tapadást és a belső szilárdságot is.
3. Nyomtatási folyamat (háló és squeegee)
Ha a háló túl finom, vagy a gumibetét nyomása nem elegendő, a szilikon a felületre ül, ahelyett, hogy behatolna az anyagba, ami gyenge mechanikai kötést eredményez.
4. Rétegek szabályozása
A többrétegű{0}}nyomtatásnál a rossz időzítés vagy a rétegek közötti szennyeződés rétegek közötti elválást okozhat, különösen vastag vagy 3D nyomatoknál.
5. Kikeményedési feltételek
A helytelen gyógyulás az egyik fő ok:
Alacsony hőmérséklet → alul -keményedés
Egyenetlen fűtés → inkonzisztens szerkezet
Ez gyenge kötéshez és esetleges hámláshoz vezet.
Következtetés
A kesztyűn a szilikon leválása folyamattal kapcsolatos{0}}probléma, nem pedig egyetlen hiba. Ez magában foglalja a hordozó tulajdonságainak, a szilikon összetételének, a nyomtatási technikának és a kikeményedés szabályozásának kölcsönhatását.
Az egyes lépések optimalizálásával a gyártók jelentősen javíthatják a tapadási teljesítményt, és biztosíthatják a hosszú távú -tartósságot.